“2. lépcső: Power Point-ból Prezibe”

Amikor a kezdő Prezi felhasználó rájön, hogy a forgatás és a zoom-olás már néha zavaró és sok, keres egy megoldást, amivel letisztíthatja az anyagát. A kulcsszó: egyszerűség. Ilyenkor az első kapaszkodó egy ismert dolog: a Power Point. A 2. lépcsőnek ez a jellemzője: visszatérünk a jól megszokott “diasor hangulathoz”, lineárissá válik a gondolatmenet és természetesen a vizualizáció is. Azért ez nem igaz teljesen. A legtöbb ilyen előadásban általában van kétfajta nagy “prezis durrantás”. Az egyik az előadás elején és végén, esetleg a főbb vázlatpontoknál: általában megjelenik egy nagytotál, azaz kizoom-olunk, kapunk egy átfogó képet. A másik a “diákon” belüli zoom-olás, részletezés.

Azt szoktuk mondani, hogy ez a szint már elég ahhoz, hogy akár egy-egy egyszeri nyilvános prezentációtokat így oldjátok meg.

Miért?
1. nagy hibákat nem követtek el, biztos, hogy nem lesz élvezhetetlen az előadás
2. kismértékben megjelenik benne a Prezi (nagytotál és dián belüli zoom), amit a programot nem ismerő közönségeteket már megfogja
3. viszonylag gyorsan fel tudjátok építeni

Miért nem elég ez hosszútávon? Miért kell majd újra szintet lépni?
1. bár nem élvezhetetlen az előadás, de az se biztos, hogy kiemelkedően élvezetes (ne feledjük, milyen unalmas tud lenni egy-egy szürkén lineáris PowerPoint vetítés)
2. nem jelenik meg benne a Prezi igazi ereje: a folyamatos áramlás és az igazi rész-egész kapcsolatok

Csak, hogy hitelesebb legyek, megmutatom nektek egy nagyon régi Prezinket, ahol még tipikusan a 2. lépcsős felhasználói szellemben dolgoztunk. (Hát nem pont a Prezi.com-ról szól? :-))

[prezi id=”iyd9f4x8ap60″ height=”400″ width=”550″]

Tomi